Így helyes?

Mivel megint előjött belőlem a lusta énem természetesen nem volt erőm belefogni az írásba de eljött ez a nap is és most már tényleg szeretnék legalább három naponta egy bejegyzést. Ami foglalkoztatni kezdett a az, hogy jó-e a felfogás módom? Túl sok minden ellen próbálok küzdeni és sok mindenről van negatív véleményem és már szerintem ezt lehet eltúlzom néha. Persze a világ romlott ez tény és az emberek nagy része is de mintha mindig küzdenem kellene valami ellen. Ha valaki "A" -t mond akkor nekem kötelező "B" -t mondani. Nem minden esetben persze de kényszerem van rá, hogy a dolgok másik oldalát is bemutassam másoknak nem csak azt ahogy ők gondolják. Igaz lehet ez egy kifogás is és én látom rosszul. Ilyenkor jó lenne ha az ember mellett lenne már valaki tapasztalt aki segít túllépni az ilyesféle kételkedéseken. Arra gondolok, hogy nincs egy egységes norma. Persze nem is kell mert akkor minden értékrend felborul. Ha továbbmegyek akkor a vallásnál fogok kilyukadni mivel az végül is egy efféle normát állít fel de szerintem ilyenekbe csak azok hisznek akik bizalmatlanok és félnek valamitől. Persze ez a vallás dolog elég kényelmetlen téma. Mert hát lássuk be teljesen valótlan. Nem a bizonyítékokról van szó hanem, hogy mennyi mindent látnak bele sokan. Nem hiszek semmi felsőbbrendű dolog létezésében vagy, hogy valaki alárendeltjei lennék. Túl sok a megválaszolatlan dolog ebbe és ha valaki magyarázatot keres csak még több lesz belőle. Szerintem ember alkotta meg Istent és nem fordítva. Így van értelme. Mindenkinek aki hisz benne kell valaki aki felette áll és hisz benne, hogy megbocsájt és ismeri a lelkét. Talán ez azért van mert félnek a haláltól és csak így tudják elviselni a bekövetkeztét vagy nem tudom. Mostanában inkább filozófus szemmel nézem a világot. Itt is rendesen megkeverik a dolgokat az izmusok de próbálom mindenhonnan a számomra szimpatikusat és logikusat követni egyfajta elv ként. Persze ettől még nem lesz célja az életnek és mintha a jó tulajdonságaim is kezdenének eltűnni. Igyekszem úgy bánni az emberekkel ahogy elvárom, hogy velem bánjanak de ez egy totális zsákutca. Mindig mindenki átlép egy bizonyos határt  és akkor bepöccenek mert tényleg csak nagyon kevesen gondolkodnak így. Persze senki nem vagyok, hogy ezzel másokat kioktassak. De ha valaki lennék akkor sem lenne hozzá közöm ugye. A másik, hogy sokáig fordítottam figyelmem az altruizmus felé. Ami meg aztán csak ahhoz vezet, hogy kihasználják az embert mert mindenki ÖNZŐ. Sajnos tényleg ennyire megromlott az emberiség nagy része. Igen most egy kicsit elragadtattam magam egy két általánosíttatással de nagyon-nagyon kevés a kivétel.  Ezt a témát is a végtelenségig lehet boncolgatni de sokan meg is tették már... : )

Egyedül

Semmi kedvem lassan már ehhez. Ha írok is azt hiszem ritkábban és talán kicsit személyesebb dolgokról is. Lehet a fáradtság teszi vagy a front szívja ki belőlem a dolgokat de csökkent az életkedvem. Nem vagyok az az önmagamba zuhanós típus mindenen túllépek és mindig vidám vagyok és csak ezen jár az eszem. Most itt furcsa mert lehetőségem van kiírni olyan dolgokat amikhez nem kötődnek emberek és tényleg az én személyiségemet tekinthetem át vele. Nem mintha lenne kivel ezt megbeszélni. Csak akkor érzem magam magányosnak amikor rájövök, hogy nem vagyok valami nagy jelenség és haverok vagy ismerősök elhanyagolnak. Nyilván azért is van mert nem vagyok nagy társasági ember. Afféle magamnak való vagyok aki egyedül sem unatkozik de mégis igénylem a társaságot. Meg persze sokat dob, hogy feltehetőleg senki nem olvassa ezeket a sorokat és így senki olyan aki ismerne. Tényleg soha nem kértem semmit az életbe de ezek szerint nem érdemlem meg az olyan apróságokat mint, hogy legyen egy normális környezetem ahol mindenkivel jól kijövök és elfogadnak olyannak mindig amilyen szerencsétlen vagyok. Tényleg akkora dolog ez?
Kicsit furán hangzott de mindezek ellenére már megtanultam elviselni az ilyen dolgok hiányát és ennek ellenére is mosollyal élem az életem. Máshogy nem lehet már elviselni. Egyébként a felszínen abszolút nem ilyen ember vagyok tehát olyan mintha most nem is magamról írnék mivel nem ismernek ebben a formában. Persze mindenkinek megvannak a saját problémái nem panaszkodhatom ahogy mindenkinek nekem is szembe kell velük néznem de nem is ez a gond mert sikerül csak egyszerűen belefáradtam már egyedül és nem akarom, hogy folyamatosan problémákat kelljen megoldanom mert elegem van. Nem kívánságműsor tehát amit itt is tehetek, hogy felszegem a fejem és bármilyen nehéz is csak előre, ez a logikus döntés. De amit a legnehezebb feldolgozni az az amikor csalódsz az emberekbe. Na azt senkinek nem kívánom tényleg. Most nem arra gondolok, hogy félre ismerted persze az is szörnyű hanem arra amikor van valaki akivel nagyon jóba vagy és egyszer csak eléd áll és megmondja a dolgokat és ezen könnyen eldurran az ember agya. Mindig úgy éltem az életem, hogy ne okozzak senkinek kellemetlenséget, problémákat és mindig segítek ahol tudok de amikor annyi minden után az ember még egy "köszönöm" -öt se kap vagy még el is küldik a fenébe az a legmotiválóbb.

Sablon

Semmi extra vagy különleges most. Valamikor nehezen lendülök bele ebbe az írás dologba. Eleinte nagyon nehezen jönnek a szavak a végére pedig képtelen vagyok lezárni mert annyira belejövök. Érdekes. A lényeg, hogy most nem szándékozok regényt írni. Furcsa érzés kerített hatalmába már egy ideje méghozzá az, hogy új életet kellene kezdeni. Nem érzem magam annyira jól tekintve, hogy a fiatal éveimet nem használtam ki és már nem jönnek vissza de egy új esélyt kaphatnék ezzel. Az ötlet már fogalmam nincs mikor kezdett el csírázni de ez mellékes. Az új élet alatt azt értem, hogy fogni egy kevés pénzt és elmenni nagyon nagyon messzire mégis titokban senkinek sem szólva. Játszok már a gondolattal egy ideje de ez azért hatalmas dolog. Nem érzem valahogy annyira közelinek az embereket, hogy sajnáljam őket ha elveszítenének. Nem tudom talán neveltetés miatt de nem kötődök az emberekhez mint kellene. Igazából szinte semennyire a többségéhez. Nem tud érdekelni. Hiába töprengek rajta órákat nem tudom visszavezetni. Persze ez nem feltétlen hátrány mert ha például összeveszek valakivel nem érzem a dolog súlyosságát csak annyit, hogy "oké megtörtént" és pont. Valószínűleg bennem van a hiba de nem tudom kiküszöbölni. Ez most nem azt jelenti, hogy nem szeretem az embereket mert ez nem igaz. Nagyon is szeretem és sok mindent megadnék egy nagyon komoly barátságért(nyilván akkor a blog sem születik meg). Tehát az embereket kedvelem csak kötődés nincs meg. Tehát vissza kanyarodva ha eltűnnék egyik napról a másikra tényleg csak egy két dolog lenne amit sajnálnék ha nem lenne akkor képes lennék rá. Csak néhány embert sajnálnék talán idővel az is elmúlik. Eléggé bizonytalanul járok ezen a talajon és persze ez mind csak filozofálás még én sem tudom mit akarok.

Zárásként pedig egy másik dolog pedig ami nem hagy nyugodni az pedig, hogy miért ragaszkodnak az emberek görcsösen néhány dologhoz. Ezt nem fogom soha megérteni. Az emberek nagyon naivak tudnak lenni de komolyan. Görcsösen és minden akarat erejükkel kapaszkodnak a már megszokott dolgokhoz és bármi apróság amihez akarat erő kell pánikot okoz. Lehet az akár egy ember elvesztése vagy egy új bútor mégis nehezére esik az embereknek elengedni a megszokott környezetet. Értem én, hogy kötődnek a dolgokhoz de amit/akit el kell engedni azt fel kell fogni józan ésszel is. A megtörtént eseményekről ne is beszéljünk. Képesek hetekig rágódni rajta néhányan. Borzasztó...megtörtént és annyi nem tehetünk ellene és a sajnálkozás semmit nem oldott meg még csak a tettek de ezt a sok primitív ember nem érti és én sem. Talán egyszer megértem én is...

Filmvilág

Ismételten egy újabb nap. Minden egyes nap új kihívás és próbák elé állít minket. Nem vagyok egy világ gyűlölő ember de amit tényleg rengetegen művelnek az hihetetlen. Viszonylag sokat járok moziba de ami a filmvilágba megy az komolyan néha a határokat súrolja. Számomra az Alice Csodaországban 2010(Alice in wonderland) volt az első csepp abban a bizonyos pohárban. Ezzel valami hihetetlen nagy újra feldolgozási lavinát indított el Hollywood. Arról nem is szólva, hogy hiába a klasszikus Depp/Burton páros sajnos a Disney keze nagyon is látszik. Nos ez nem egy kritika tehát menjünk is tovább. Innentől pedig jöttek a rókabőrök szépen sorba ahogy kell. Ha volt esetleg köztük egy két ígéretes a szinkronnal sikerült tökéletesen gallyra vágni az egészet. Ami mind a mai napig tart és a film listákat nézve még pár évig ez lesz a divat és itt most inkább nem akarnám kifejteni kedves Spielberg bácsi és a Star Wars "feljavításokat". Ha pedig megnézzük az új alkotásokat amik valamiféle újdonságot visznek a filmvilágba azoknak hozzávetőlegesen az egy negyede olyan amit tényleg érdemes újra és újra megnézni. Nem tudom mi lesz ennek a pénz hajkurászásnak vége. Sajnos sok a birka ember manapság és néhányan olyan filmekért rajonganak aminek semmi de semmi értelme a világon. Nem akarok senkit megbántani de tényleg rengeteg ostoba ember van akik nem veszik észre magukat. Most ez a Project X vagy mi...hihetetlen, hogy ez kell a népnek. Rengeteg véleményt olvastam róla amik kivétel nélkül vagy nagyon jó vagy értelmetlen. Érdekesség, hogy akiknek nagyon tetszett azoknak semmivel nem tudták ezt alátámasztani mindössze annyi volt, hogy "nagyon jó" meg "életem legjobb filmje"....stb. Akinek pedig nem tetszett azoknak konkrét érvei voltak rá. Túlságosan sok suttyó él köztünk. De nem ítélek el senkit csak nagyon zavaró akkor is. Meg ez a Ted is most. A csapból ez folyik de a sok sérült csak isteníteni tudja.

De a sorozatokról se feledkezzünk meg. Itt is hemzsegnek az egymást különböző módon másoló szappanoperák végtelenül sok csavarral amire már már lehetetlen felkészülni. Gusztustalan...és komolyan. Ez? Ez? Ez kell az embereknek? Aki megvan győződve róla, hogy egyedül ő normális az hülye? Nem is értem, hogy ezt a rengeteg mennyiségű legális környezetszennyezést, hogy lehet tűrni(RTL és TV2 itthon elsősorban). Viszont a külföldi sorozatok hatalmas mennyiségéből is csipegethetünk. Ez az iparág az utóbbi két, három évben robbanásszerűen fejlődik. A baj ezzel, hogy kezdik szerintem túlzásba vinni. Már annyi mindenből lehet válogatni, hogy hihetetlen. Aki ezeket figyeli az érti miről beszélek. Persze ez nem feltétlenül rossz de ide is elért a pénz szaga mivel olyan sorozatok is indulnak amik esetleg egy film alapból indulnak ki. Kicsit soknak érzem már. De itt is most elővesznek egy csomó régi sorozatot és folytatják X év után(lásd Dallas). A legszörnyűbb pedig, hogy az ilyen egyből kap szinkront is és elkezdik vetíteni a TV -be. Tényleg undorító, hogy a pénz körül forog minden. Vannak nagyon remek sorozatok ahol keresni kell a rejtett összefüggéseket és gondolkodni ahol remek színészek vannak(Touch) az ilyeneket soha nem fogják látni az emberek mert valaki úgy gondolja, hogy nem hoz elég pénzt a konyhára.

Harmadik és egyben utolsó bekezdésem pedig külön az ilyen tehetségkutatóknak szánom. Ez a műfaj már alapból kiállt a megalázásért. Értékelném ha például három évente rendeznének egyet mert az egész korrekt lenne, hogy nyilvánosan keresnek tehetségeket. De ez az évente megrendezett show megint a pénzkörül forog. Valahol persze zsenik az emberek hiszen a hülyékből csapolják a nagy pénzeket de mégis...És mi van ezek után? Fognak egy győztest akit egy évre bedobnak a sikítozó zombik közé és három év múlva már senki nem is ismeri de mégis termeljük ki a fölösleges "celebeket", hogy a népnek legyen kiknek az életén csámcsogni. Mindenki foglalkozzon már a saját dolgával. Ez egy körforgás már. Nem tudom...talán az emberek imádják beleütni az orrukat a másik életébe. Meg ott van még az a réteg aki állítása szerint azért nézi, hogy kiröhögje a szerencsétleneket. Nincs ezzel gond de ezzel megint csak a TV csatorna malmára hajtják a vizet. Tudnám a végtelenségig ragozni de így is túllőttem a célon.

Tehát érlek titeket....Lássatok is ne csak Nézzetek!!!

Blog - De minek?

Mint kezdő blogger talán egy internetes naplónak szánom az írásaim saját magam számára minél gyakrabb bejegyzésekkel. Persze olvasgattam róla mielőtt belefogtam és közel fél éve tervezem, hogy szeretnék egyet. Most jött el az ideje. Mint írtam célom nincs vele de néhány hónap után izgalmasan olvasok majd vissza, hogy honnan is indultam és esetleg miként változtam és fogtam fel a dolgokat. Talán ez az első poszt még nem is lesz annyira személyes, de hát majd csak belejön az ember az írásba.

Hol is kezdhetném?
Talán a legcélravezetőbb, hogy először is miért. Az ok itt is szimplán egyszerű illetve sok jelentése nincs. Az ok mindössze annyi, hogy az utóbbi időben sok szabadidőm lett és kiakartam próbálni magam az írásban.
Most lett vége az első hétnek a suliba mégis olyan mintha nem is fejeződött volna be. Kollégiumba is visszatért az élet vannak újak és persze ismerős arcok. Mivel kicsit későn értő egyed vagyok mindenre később döbbenek rá és eszem észre a dolgokat amikor már késő és elpazaroltam az időmet fölöslegesen. Legyen az tanulás, hobbi vagy akár sport de most nem akarok példákkal dobálózni. Igaz ebben benne van az is, hogy rettentően félek a nagyvilágtól vagyis pontosabban nem is a világgal van bajom mert szeretem felderíteni az ismeretlent inkább az önállósággal nem tudok megbirkózni mert mindig ott van az a kis "mi van ha rosszul döntök" érzés. Persze ennek ellenére boldogulok csak mégis jobb ha az ember mellett van valaki aki tapasztalt és az egy kis támaszt. Ez persze nyilván visszavezethető a gyermekkorra esetleg de nem szeretek a régi dolgokon rágódni. Az embernek folyton változnak a nézetei és mindig megvan győződve róla, hogy mindenki más helytelenül gondolkodik. Gyakran így vagyok ezzel én is amikor emberek vitatkoznak és azt sem veszik észre, hogy mennyire romlottak. Sajnos a társadalom is itt tart. De ebbe most ne menjünk bele talán erről is lesz majd egy poszt. Amit kiakarok hozni ebből, hogy olyan vagyok aki próbál mindig racionálisan gondolkodni és cselekedni. Minden érmének két oldala van ugye és mielőtt döntést hozunk esetleg elítélünk bárkit tekintsük már meg a másik oldalt hiszen előítéletesnek lenni nem célravezető. Mindig sajnálattal nézek azokra az emberekre akik nem veszik észre magukat és csak élnek bele a világba akikek csak az a lényeg, hogy legyen pénzük és elköltsék az első adandó alkalommal az önző szokásaikra. Most lehet szidni engem is talán én sem voltam különb de én inkább feláldozom magam és hagyom, hogy olyan jusson tovább a céljai felé aki megérdemli. Mindenki másféle élet filozófia szerint él ami számomra a "bánj úgy valakivel ahogy elvárod, hogy veled bánjanak". Persze ha valaki átlép egy határt akkor persze eldurran az ember agya. De a vitákban is igyekszem logikusan érvelni. Manapság csak azt látom, hogy mindenki a másikra mutogatva személyeskedik és így próbálja magát előnybe hozni. Számomra ez undorító dolog hiszen mind emberek vagyunk akik saját útjukat járják. Kicsit eltértem és elragadtattam magam tehát kicsit váltok, hogy miért gondolom így a dolgokat. Intelligensnek tartom magam hiszen minden nap olvasom a hír portálokat illetve különböző akár magyar akár angol filmes, sorozatos, tudományos, telefonos blogokat amiről mégis egy képet kapok a világról amibe élek és tudom, hogy merre tartunk.

Kicsit meredek zárással de ezzel szeretném befejezni az első írásomat.