Egyedül

Semmi kedvem lassan már ehhez. Ha írok is azt hiszem ritkábban és talán kicsit személyesebb dolgokról is. Lehet a fáradtság teszi vagy a front szívja ki belőlem a dolgokat de csökkent az életkedvem. Nem vagyok az az önmagamba zuhanós típus mindenen túllépek és mindig vidám vagyok és csak ezen jár az eszem. Most itt furcsa mert lehetőségem van kiírni olyan dolgokat amikhez nem kötődnek emberek és tényleg az én személyiségemet tekinthetem át vele. Nem mintha lenne kivel ezt megbeszélni. Csak akkor érzem magam magányosnak amikor rájövök, hogy nem vagyok valami nagy jelenség és haverok vagy ismerősök elhanyagolnak. Nyilván azért is van mert nem vagyok nagy társasági ember. Afféle magamnak való vagyok aki egyedül sem unatkozik de mégis igénylem a társaságot. Meg persze sokat dob, hogy feltehetőleg senki nem olvassa ezeket a sorokat és így senki olyan aki ismerne. Tényleg soha nem kértem semmit az életbe de ezek szerint nem érdemlem meg az olyan apróságokat mint, hogy legyen egy normális környezetem ahol mindenkivel jól kijövök és elfogadnak olyannak mindig amilyen szerencsétlen vagyok. Tényleg akkora dolog ez?
Kicsit furán hangzott de mindezek ellenére már megtanultam elviselni az ilyen dolgok hiányát és ennek ellenére is mosollyal élem az életem. Máshogy nem lehet már elviselni. Egyébként a felszínen abszolút nem ilyen ember vagyok tehát olyan mintha most nem is magamról írnék mivel nem ismernek ebben a formában. Persze mindenkinek megvannak a saját problémái nem panaszkodhatom ahogy mindenkinek nekem is szembe kell velük néznem de nem is ez a gond mert sikerül csak egyszerűen belefáradtam már egyedül és nem akarom, hogy folyamatosan problémákat kelljen megoldanom mert elegem van. Nem kívánságműsor tehát amit itt is tehetek, hogy felszegem a fejem és bármilyen nehéz is csak előre, ez a logikus döntés. De amit a legnehezebb feldolgozni az az amikor csalódsz az emberekbe. Na azt senkinek nem kívánom tényleg. Most nem arra gondolok, hogy félre ismerted persze az is szörnyű hanem arra amikor van valaki akivel nagyon jóba vagy és egyszer csak eléd áll és megmondja a dolgokat és ezen könnyen eldurran az ember agya. Mindig úgy éltem az életem, hogy ne okozzak senkinek kellemetlenséget, problémákat és mindig segítek ahol tudok de amikor annyi minden után az ember még egy "köszönöm" -öt se kap vagy még el is küldik a fenébe az a legmotiválóbb.