Sablon

Semmi extra vagy különleges most. Valamikor nehezen lendülök bele ebbe az írás dologba. Eleinte nagyon nehezen jönnek a szavak a végére pedig képtelen vagyok lezárni mert annyira belejövök. Érdekes. A lényeg, hogy most nem szándékozok regényt írni. Furcsa érzés kerített hatalmába már egy ideje méghozzá az, hogy új életet kellene kezdeni. Nem érzem magam annyira jól tekintve, hogy a fiatal éveimet nem használtam ki és már nem jönnek vissza de egy új esélyt kaphatnék ezzel. Az ötlet már fogalmam nincs mikor kezdett el csírázni de ez mellékes. Az új élet alatt azt értem, hogy fogni egy kevés pénzt és elmenni nagyon nagyon messzire mégis titokban senkinek sem szólva. Játszok már a gondolattal egy ideje de ez azért hatalmas dolog. Nem érzem valahogy annyira közelinek az embereket, hogy sajnáljam őket ha elveszítenének. Nem tudom talán neveltetés miatt de nem kötődök az emberekhez mint kellene. Igazából szinte semennyire a többségéhez. Nem tud érdekelni. Hiába töprengek rajta órákat nem tudom visszavezetni. Persze ez nem feltétlen hátrány mert ha például összeveszek valakivel nem érzem a dolog súlyosságát csak annyit, hogy "oké megtörtént" és pont. Valószínűleg bennem van a hiba de nem tudom kiküszöbölni. Ez most nem azt jelenti, hogy nem szeretem az embereket mert ez nem igaz. Nagyon is szeretem és sok mindent megadnék egy nagyon komoly barátságért(nyilván akkor a blog sem születik meg). Tehát az embereket kedvelem csak kötődés nincs meg. Tehát vissza kanyarodva ha eltűnnék egyik napról a másikra tényleg csak egy két dolog lenne amit sajnálnék ha nem lenne akkor képes lennék rá. Csak néhány embert sajnálnék talán idővel az is elmúlik. Eléggé bizonytalanul járok ezen a talajon és persze ez mind csak filozofálás még én sem tudom mit akarok.

Zárásként pedig egy másik dolog pedig ami nem hagy nyugodni az pedig, hogy miért ragaszkodnak az emberek görcsösen néhány dologhoz. Ezt nem fogom soha megérteni. Az emberek nagyon naivak tudnak lenni de komolyan. Görcsösen és minden akarat erejükkel kapaszkodnak a már megszokott dolgokhoz és bármi apróság amihez akarat erő kell pánikot okoz. Lehet az akár egy ember elvesztése vagy egy új bútor mégis nehezére esik az embereknek elengedni a megszokott környezetet. Értem én, hogy kötődnek a dolgokhoz de amit/akit el kell engedni azt fel kell fogni józan ésszel is. A megtörtént eseményekről ne is beszéljünk. Képesek hetekig rágódni rajta néhányan. Borzasztó...megtörtént és annyi nem tehetünk ellene és a sajnálkozás semmit nem oldott meg még csak a tettek de ezt a sok primitív ember nem érti és én sem. Talán egyszer megértem én is...