Így helyes?

Mivel megint előjött belőlem a lusta énem természetesen nem volt erőm belefogni az írásba de eljött ez a nap is és most már tényleg szeretnék legalább három naponta egy bejegyzést. Ami foglalkoztatni kezdett a az, hogy jó-e a felfogás módom? Túl sok minden ellen próbálok küzdeni és sok mindenről van negatív véleményem és már szerintem ezt lehet eltúlzom néha. Persze a világ romlott ez tény és az emberek nagy része is de mintha mindig küzdenem kellene valami ellen. Ha valaki "A" -t mond akkor nekem kötelező "B" -t mondani. Nem minden esetben persze de kényszerem van rá, hogy a dolgok másik oldalát is bemutassam másoknak nem csak azt ahogy ők gondolják. Igaz lehet ez egy kifogás is és én látom rosszul. Ilyenkor jó lenne ha az ember mellett lenne már valaki tapasztalt aki segít túllépni az ilyesféle kételkedéseken. Arra gondolok, hogy nincs egy egységes norma. Persze nem is kell mert akkor minden értékrend felborul. Ha továbbmegyek akkor a vallásnál fogok kilyukadni mivel az végül is egy efféle normát állít fel de szerintem ilyenekbe csak azok hisznek akik bizalmatlanok és félnek valamitől. Persze ez a vallás dolog elég kényelmetlen téma. Mert hát lássuk be teljesen valótlan. Nem a bizonyítékokról van szó hanem, hogy mennyi mindent látnak bele sokan. Nem hiszek semmi felsőbbrendű dolog létezésében vagy, hogy valaki alárendeltjei lennék. Túl sok a megválaszolatlan dolog ebbe és ha valaki magyarázatot keres csak még több lesz belőle. Szerintem ember alkotta meg Istent és nem fordítva. Így van értelme. Mindenkinek aki hisz benne kell valaki aki felette áll és hisz benne, hogy megbocsájt és ismeri a lelkét. Talán ez azért van mert félnek a haláltól és csak így tudják elviselni a bekövetkeztét vagy nem tudom. Mostanában inkább filozófus szemmel nézem a világot. Itt is rendesen megkeverik a dolgokat az izmusok de próbálom mindenhonnan a számomra szimpatikusat és logikusat követni egyfajta elv ként. Persze ettől még nem lesz célja az életnek és mintha a jó tulajdonságaim is kezdenének eltűnni. Igyekszem úgy bánni az emberekkel ahogy elvárom, hogy velem bánjanak de ez egy totális zsákutca. Mindig mindenki átlép egy bizonyos határt  és akkor bepöccenek mert tényleg csak nagyon kevesen gondolkodnak így. Persze senki nem vagyok, hogy ezzel másokat kioktassak. De ha valaki lennék akkor sem lenne hozzá közöm ugye. A másik, hogy sokáig fordítottam figyelmem az altruizmus felé. Ami meg aztán csak ahhoz vezet, hogy kihasználják az embert mert mindenki ÖNZŐ. Sajnos tényleg ennyire megromlott az emberiség nagy része. Igen most egy kicsit elragadtattam magam egy két általánosíttatással de nagyon-nagyon kevés a kivétel.  Ezt a témát is a végtelenségig lehet boncolgatni de sokan meg is tették már... : )