Boldogság

Egy szó ami képes befolyásolni és meghatározni minket. Egy szó amely a lelkünket formálja. Számos módon meglelhető. De, hogy a létezése mennyire kézzel fogható az más tészta. Ha az életünket nézzük akkor nyomokban fellelhető a jelenléte ami még értékesebbé teszi. Elsősorban nem a hétköznapi boldogságra gondolok, mint például örülünk ha kisüt a napocska. Természetesen ezek is feldobják a mindennapjaink de ezek csak átmenetiek és sokan már ezeket is képtelenek értékelni. Ez nyilvánvalóan már a megszokáshoz kapcsolható hiszen ha hozzászokunk egy egyfajta értékrendhez már természetesnek vesszük. De ebbe most ne menjünk bele. Amire igazából célzok az a legbelső boldogság.  Nyilván a felszínen sokan próbálják magukat érzelmi analfabétának bemutatni amiről most szintén nem mennék bele. A boldogságot nem lehet szavakba foglalni. Valakik szerint ez egy cél az életbe, hogy egy utat végigjárva a jutalmunk a boldogság lesz. Szerintem ez egy baromság. Persze a napjainkat feldobhatják az apró örömök és véleményem szerint a teljes boldogság elérése is lehetetlen. Hiszen azzal a gondtalan életet kapnánk meg és egy idő után már a boldogság emésztene fel. De ez megint szubjektív. Amit kiakarok hozni, hogy a boldogság soha sem lesz állandó, csak egy pillanat ami tovaszáll. Sajnálkozhatunk ezen amíg akarunk de felesleges hiszen ezeket a pillanatokat kell értékelni. Furcsa dolog hiszen egyedül szinte elérhetetlennek tűnik. A boldogság igazi örömét az okozza amikor ezt van kivel megosztani. Ez okozza lényegében a dolog problémáját is hiszen így már a saját boldogság alapjai már nem is léteznek hanem a másik félre vagyunk támaszkodva. Nem gond ez sem, számomra inkább tényleg az a boldogság alapja ha másoknak segítünk elérni a lelki boldogságot. Persze nem mindenkinek hanem aki tényleg megérdemli az életben, hogy átélje a teljes örömöt és a tudat, hogy ezt általad sikerült elérnie számomra sokkal többet ér a saját jelentéktelen boldogságaimnál(ez kicsit paradoxon). Boldogság lehet amikor elérsz az életedben valami hatalmasat amit tényleg megbecsülnek de akkor is ott van, hogy nem tudod megköszönni eléggé azoknak akik mögötted álltak ennek elérésében. A kulcsa az egésznek, hogy értékelni kell a kapott örömöket hiszen ezek által fejlődünk. Ezzel nem azt mondom, hogy a boldogság az egyetlen jó ami velünk történhet. Hanem, hogy az elérésre néha csak törekedni kell nem jön magától. És szembe kell nézni azzal is, hogy rengeteg akadály kerülhet az utunkba amik után mindig talpra kell állni és emelt fővel folytatni. Nem kövezem meg azt sem aki ezt esetleg vallás által keresi de szerintem az egy téves út.

Összességében tényleg a környezetünk határozza meg a lelki boldogságunkat, hogy kikkel vagyunk körülvéve és ezáltal már másoktól függünk. Egyedül is elérhető de mint említettem ha már nincs kivel megosztani sokkal kevesebbet ér az egész. Tényleg egy filozófiailag körülírhatatlan dolog. A lényeg, hogy nem szabad sajnálni ha épp nem adatik meg vagy túl sokat remélünk tőle mivel ezek is megtörténhetnek.